Sok helyen hallhatunk a hunza népcsoportról, és különösképp arról, hogy a különféle népbetegségek, civilizációs rendellenességek ezt a népcsoportot kevésé, szinte egyáltalán nem sújtják, sokkal egészségesebben élnek, mint egy átlag európai ember.
Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetséges ez? Nos a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, semmi rafinált trükk, természetfölötti erő nincsen benne. Egyszerűen csak tiszta vizet isznak.
Ilyen egyszerű lenne a megoldás? Ilyen egyszerűen elkerülhetjük a stresszt, a magas vérnyomást, a szív és érrendszeri megbetegedéseket, a daganatos betegségeket és a bélrendszeri betegségeket?
A válasz: Igen! Ez a kis népcsoport a Himalája zárt völgyeiben él, elzárva a civilizációtól, nem ismernek semmiféle korszerű orvoslási módszereket, terápiás kezeléseket sőt még a modern gyógyszerek sem állnak rendelkezésükre, mégis egészségesen élnek, sokkal életerősebbek.
Példaként egy statisztikai adat, a hunza férifak még 90 évesen is nemzőképesek és sokkal magasabb a születéskor várható átlagéletkoruk, mint a civilizált, nagyvárosokban élő embereknek. Ivóvizük a hegyi gleccserekből kiinduló kis patakokból származik, amelyek nincsenek szennyezve semmiféle ipari létesítmény által, nincsenek tisztítva sem.
Míg egy átlagos kisvárosban az ivóvizet előttünk már legalább kilencszer újra tisztították és végighaladt a háztartásokon, addig a hunzák által megivott ivóvíz a hegyi gleccserekből tisztítatlanul, első kézből kerül hozzájuk, ennek ellenére kristálytiszta, egészséges.
Hogyan érhetnénk el, hogy mi is ilyen tiszta, egészséges ivóvizet fogyasszunk a nagyvárosokban, ha ott nincsenek hegyi patakok, csak a közüzemi vízhálózat szolgáltatásai állnak rendelkezésünkre? A megoldás mi sem egyszerűbb, mint hogy mi magunk tisztítjuk meg ezt az “ivóvizet”.
A víztisztító készülékekről készült kutatások igazolják, hogy ezekkel megfelelően tiszta és minőségi vizet tudunk előállítani, ezzel biztosítva egészségünket és hosszú életünket. Cselekedjünk még ma, hogy minél előbb áttérhessünk egy egészségesebb életmódra.
